Kezed felé Kezed, hajad felé Kezed, hajad, szemed felé Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé Mit kapkodok?! – mindegyre kérded, Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán – Mért nem szelíden símogatva Ahogy szokás, ahogy mások teszik, Miért kapkodva, csillogó szemekkel És mit nevetek hozzá – szemtelenség! Ilyen csunyán, fülsértő élesen! Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz! Pitypang, ne hagyj itt, Inkább megmondom Megmondom – várj, füledbe súgom, Hajtsd félre azt a tincset. Mi kapkod így – hát mégse jut eszedbe? Mi kapkod így – még mindig nem tudod? Pedig ily bosszús arccal Próbálod elháritani akkor is Hajad, szemed, szoknyád lefogva. Porzód felé Porzód, bibéd felé Porzód, bibéd, szárad felé Porzód, bibéd, szárad, szirmod felé Mi kapkod így, pitypang? – A szél! A szél, a szél, a szemtelen bolond szél Vígan visítva bosszúságodon. Pitypang, mi lesz? Ez még csak a szellő Ez még csak kapkod és fütyörész De én még nem is beszéltem neked a családomról Hallod-e, hé! Füttyös Zivatar Úr volt az apám – anyám az a híres arkanzaszi Tájfun Tölcséres vihar a sógorom – Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan – alélva Felhőbefúró forgószél tetején?
Karinthy Frigyes: Pitypang 2018. november 4. Kezed felé Kezed, hajad felé Kezed, hajad, szemed felé Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé Mit kapkodok?! – mindegyre kérded, Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán – Mért nem szelíden símogatva Ahogy szokás, ahogy mások teszik, Miért kapkodva, csillogó szemekkel És mit nevetek hozzá – szemtelenség! Ilyen csunyán, fülsértő élesen! Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz! Pitypang, ne hagyj itt, Inkább megmondom Megmondom – várj, füledbe súgom, Hajtsd félre azt a tincset. Mi kapkod így – hát mégse jut eszedbe? Mi kapkod így – még mindig nem tudod? Pedig ily bosszús arccal Próbálod elháritani akkor is Hajad, szemed, szoknyád lefogva. Porzód felé Porzód, bibéd felé Porzód, bibéd, szárad felé Porzód, bibéd, szárad, szirmod felé Mi kapkod így, pitypang? – A szél! A szél, a szél, a szemtelen bolond szél Vígan visítva bosszúságodon. Pitypang, mi lesz? Ez még csak a szellő Ez még csak kapkod és fütyörész De én még nem is beszéltem neked a családomról Hallod-e, hé!
Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre. Küldd el ezt a verset szerelmednek! További versek honlapunkról: » Ó, szép szemek Ó szép szemek, elnézve síri színem - mely... » Megbocsátod-é? Szél vagyok. Megbocsátod-é, hogy port... » Szörnyen szép Miként Vesuv virágtakart tövében Megrázva, most... » Aranybogár A kislány az erdőben kószált, még sohasem fogta... » Vágy Csapongó fecske száll a magasban Gyors... » Annuska lelkem Annuska lelkem, szeretsz-e engem? szeretsz-e... » Vágyak (a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)... » Mondják, hogy szép Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok, mond... » Dal a vágyról Odasimultam hangodhoz kedves. Jó volt akkor ott... » Szerették egymást Szerették egymást! Kék ajkuk megszenvedte a... » Sugarak érett kalászaival Mint százkezü szél a riadozó vetéseket... » Szeretlek-e? Szeretlek-e? Mit kérdezed? Hisz lángoló... » Hulló szerelmek nyugosznak /Gizihez/ Hazaérsz. Messziről… A hazavárás... » Vonakodó kedvesemhez Ha sok időnk lenne e földtekén: vonakodásod nem... » Ifjú szerelem Nem jobb gyönyörre kelni fel, Mint űzni éjen... » A csók Juszuf, a költő, hármat szeretett: A dalt, a... » Úgy tudlak Téged Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz.... » Boldog szerelem Kedvesem, gyönyörüségem, Könyörülj már rajtam,...
Gasparecz megértővé és szelíddé tett, tanulmányoztam a filozófusokat és megbékéltem a krisztusi eszmében. Megbékéltem, megnyugodtam, elaludtam és azt álmodtam, hogy ott ülök a képviselőházban, egy nagy emelvényen, és rázok egy csengőt. Odalent, a padok között, elegánsan öltözött férfiak kiabálnak egymásra. Egyszerre dühbe jönnek és elkezdenek verekedni. Rázom a csengőt és megkérdezem, hogy mi baj van. Kiderül, hogy valaki azt mondta, hogy rövid a tarka barika farka: - ezen verekesznek. Rázom a csengőt. Erre az egyik verekedő véres szemekkel felordít rám, hogy nyilatkozzam, rövid-e a tarka barika farka, igen vagy nem. - Uraim, mondom én könyörögve - hagyjuk a barikát. Csak arra kérem önöket, ne dobogjanak úgy, mert Gasparecz nem tud aludni. - Pfuj, Gasparecz! Hazaáruló! - kiabálnak az urak dühösen és még jobban dörömbölnek a padlón. - Lássuk azt a Gaspareczet! Egyszerre borzasztó csattanás. A Ház ajtaja kinyílik és egy borzasztó külsejű alak jelenik meg. A ruhája rongyos, szemei véresek.
Tartalom: 1. Előszó - 2. Pitypang - 3. Méné, tekel... - 4. A költő - 5. "Struggle tor life" - 6. A cirkusz összedől - 7. Tomi - Együgyű monológ a kutyaszívről így írtok ti - 8. Ady Endre - Mos lék-ország - 9. Babits Mihály - Futurum Exactum - 10. Kemény Simon - Karperec - 11. Kosztolányi Dezső - "A szegény kis trombitás szimbolista klapec... bővebben Válassza az Önhöz legközelebb eső átvételi pontot, és vegye át rendelését szállítási díj nélkül, akár egy nap alatt! Budapest, X. kerület Árkád Könyvesbolt 1. emelet bolti készleten Budapest, VII. kerület Libri Könyvpalota 5 db alatt Budapest XII. kerület, MOM Park Libri Könyvesbolt Összes bolt mutatása A termék az alábbi akciókban szerepel: Szépírók tollából 30-60% 5% 3 999 Ft 3 799 Ft Kosárba Törzsvásárlóként: 379 pont 4 990 Ft 4 740 Ft Törzsvásárlóként: 474 pont 1 999 Ft + 500 pont Törzsvásárlóként: 199 pont 1 280 Ft 1 216 Ft Törzsvásárlóként: 121 pont 1 490 Ft 1 415 Ft Törzsvásárlóként: 141 pont Események H K Sz Cs P V 28 29 30 31 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 1
Füttyös Zivatar Úr volt az apám – anyám az a híres arkanzaszi Tájfun Tölcséres vihar a sógorom – Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan – alélva Felhőbefúró forgószél tetején? Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.
Karinthy Frigyes GASPARECZ Hétéves koromban nagyon megörültem egy elhasznált villamosjegynek, amit Angéla nagynéném azzal adott oda, hogy tízforintos bankjegy. Nagyot ugrottam a levegőbe, mire apám rámkiáltott: - Gasparecz úr már harmadszor küld fel, hogy nem lehet kitartani ezt az ugrálást. Csendesebben örülj, édes fiam. Csendesebben örültem és megjegyeztem magamnak ezt a szót, hogy Gasparecz. Azontúl is, valahányszor egy székről leugrottam a padlóra, vagy dobbantottam, vagy táncoltam a padlón, vagy a díván alatt volt valami keresnivalóm, vagy feldöntöttem egy széket, hogy ráülhessek, vagy a cserépkályhát át akartam húzni a másik szobába, hogy ott is meleg legyen, - apám mindig rámszólt: - Gasparecz nem tud aludni! Vagy: - Gasparecz rögtön szólni fog! - Gasparecz haragszik! Lassanként homályos kép alakult ki bennem Gaspareczről. Gasparecz, ez a lény, vagy inkább elvont fogalom, hovatovább a Föld haragvó szellemét jelentette, - valamit, ami alattunk van, belül, és figyel ránk és felmordul a mélyben, ha a Föld könnyű kérgét erősebben megrázzuk.
Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre. (Karinthy Frigyes)
Karinthy Frigyes (teljes nevén: Karinthy Frigyes Ernő, Budapest, 1887. június 25. – Siófok, 1938. augusztus 29. ) Magyar író, költő, műfordító. Karinthi Ada festő és illusztrátor öccse. Édesapja Karinthi József (1846–1921) művelt tisztviselő, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja. Családneve eredetileg Kohn volt, amit 1874-ben magyarosított Karinthira. 1886. január 3-án evangélikus hitre tért át feleségével és négy leánygyermekével, Elzával, Adával, Gizivel és Emiliával együtt. Doleschall Sándor, a Deák téri német evangélikus egyház lelkésze keresztelte meg őket, akárcsak később született gyermekeiket, Mariskát, Mária Katalint, Frigyest és Józsefet. Édesanyja, Engel Karolina (1850–1895) halála után apjuk egyedül nevelte a hat életben maradt gyermeket. A Markó utcai főreál gimnáziumban végezte tanulmányait. 1898 és 1900 között kezdett írni: színműveket, kalandos történeteket, verses meséket, emellett naplót vezetett. Mintegy ezer versét, 10-15 nagyobb zsengéjét, iskolai bukása miatt apja elégette.