A tüntetés átszakította a félelem gátjait. A reformista jelszavak is mind élesebbé váltak. "Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba! " "Aki magyar, velünk tart! " "Ruszkik haza! " – skandálta a Parlament előtt a már kétszázezer főre duzzadt tömeg. Ezrek gyülekeztek Budapest más pontjain is. A tömegek által a vezetésbe visszakövetelt Nagy Imre a szocialista demokráciáért tüntető magyar ifjúságot a rend, a fegyelem megerősítésére szólította fel. Az események gyorsan követték egymást. Nagy Imre beszédével közel egy időben a tüntetők ledöntötték a Sztálin-szobrot, a Rádió épületét védő – elsősorban államvédelmi – erők az akkor még fegyvertelen tüntetőkre tüzet nyitottak. Gerő Ernő és Hruscsov egyeztetését követően a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok fő erői megindultak Budapest felé. Budapesten a Rádió épületénél eldördülő, halálos áldozatokat is követelő sortüzet követően a civilek fegyverszerzési akciói elsődleges célpontjává a Budapest és környékén lévő laktanyák, rendőrségi objektumok – kapitányságok és rendőrőrsök – fegyver és lőszerraktárai váltak, és hamarosan lefoglalták és szétosztották a budapesti nagyüzemek egy részében tárolt fegyver- és lőszerkészleteket is.
174 videó - 1956 Mi volt ezerkilencszázötvenhat, barátom? Múlt, ami elmúlt? Egy nép, amely elhullt? Hol volt, hol nem voltSe élő, se holt. Elfelejtetted a Tettet? Amikor a semmiből sok ember Valamit teremtett. Sokáig nem is lehetett hallani, hogy mi volt ez a Valami. Hogy Valami volt: s ez a szabadság. És hogy futott előle a Gazság! Pattant a ránk szorított bilincs, amikor utcára lépett a sok Nevenincs. A sokat emlegetett Nép. Aki látta, felejthetetlen a kép: ahogy ott vonult, ahogy a Veres Csillag az utcára hullt. Ahogy dőlt a Szobor, s még dőltében is ölt. Ahogy egy nép ellen fordult a Gyilkos tőre, s aki addig nem hitte: láthatta, hogy gyilkosa is ő, nem csak őre. Azt hitted, véget ért a rabság, s hogy elérkezik végre a Szabadság? És hogy mert szabad vagy, a jövődet is visszaadják? A csillag lehullt, a Nap ragyog. Azt hitted, kis magyar, hogy elnézik neked a Nagyok?! Nem kértél sokat, csak az életed, s balgán azt hitted, hogy ellenértéknek beszámíthatják talán a véredet. Vér-vár. Vér-vád.
Pásztor István: a nemzeteket nem lehet átnevelni 2017. október 23. hétfő 2017. hétfő A 21. század Európájának kihívásaira adott magyar válaszok józan, egyszerű és a dolgokat a nevükön nevező feleletek, és a nemzeti válaszokat sehol nem lehet figyelmen kívül hagyni, a nemzeteket nem lehet átnevelni… Aki 1956. október 23-a ünnepi voltát tagadja, az a demokráciára és a nemzeti önrendelkezésre mond nemet - emelte ki Gulyás Gergely hétfőn Mezőkövesden mondott, a Fidesz-frakció által az MTI-hez is eljuttatott beszédében. … Vona: nem az számít, hogy ki jobb- vagy baloldali A Jobbik emelkedő pályára állítaná Magyarországot - mondta Vona Gábor pártja október 23-i megemlékezésén, Budapesten a Corvin közben. … Ha elvész a szabadság, ha elvész a nemzeti függetlenség, mi magunk is elveszünk - hangoztatta Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn Budapesten, a Terror Háza Múzeum előtt rendezett október 23-i díszünnepségen. … Több mint egy emberöltőnyi fejlődést és szabadságot vettek el az országtól 1956 árulói - fogalmazott a Miniszterelnökséget vezető miniszter a forradalom évfordulója alkalmából a makóiaknak küldött üzenetében.
Az SZKP KB Elnökségét október 23- án moszkvai idő szerint kb. 23, magyar idő szerint 21 órakor Zsukov arról tájékoztatta, hogy Budapesten a "százezres" tüntetés résztvevői "felgyújtották a Rádiót", Debrecenben "elfoglalták a megyei pártbizottság és a BM megyei főosztály épületét". Az elnökségi tagok többsége mindezt elegendőnek tartotta ahhoz, hogy támogassa Hruscsov javaslatát: "a csapatoknak be kell vonulniuk Budapestre". A szovjet vezetés javaslatai és döntései megvalósítása érdekében az Elnökség tagjai közül Mikojant és Szuszlovot, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének első helyettesét, Malinyin hadseregtábornokot és a KGB elnökét, Ivan F. Szerovot Magyarországra küldte. A végső döntést megelőzően Hruscsov berendelte a Kremlbe az akkor Moszkvában lévő Rákosi Mátyást is, aki haladéktalanul szükségnek látta a szovjet csapatok közbelépését. Fontos kihangsúlyozni, hogy a szovjet csapatok október 23-i bevetésével – függetlenül attól, hogy azt kérték, vagy a bevetés tényét tudomásul vették – a magyar politikai vezetés meghatározó része egyetértett.
1956 október 23-án a diákság a lengyelországi változások kapcsán rokonszenv tüntetést hirdetett meg. A tüntetés délután 3 órakor indult el két irányból, Pestről és Budáról. A menet egyre növekedett, mivel a délelőtti műszakokból érkező munkások tömegesen csatlakoztak a fiatalokhoz. A két menet a Bem szobornál ért össze, ahol megszületett a sarló-kalapácsos (sztálinista) címertől megszabadított lyukas zászló, amely a továbbiakban a forradalom és szabadságharc jelképévé magasztosodott. Ezzel a békés tüntetéssel kezdődtek az események. Nem a tüntetőkön múlott, hogy véres harccá, forradalommá alakult, hanem az akkori hatalom vezetőin, ÁVH-sain, a tömegre lövetőkön, akik nem óhajtottak semmilyen engedményt tenni, nemhogy a 16 pont követeléseit teljesíteni. A tömeg egy része ezután a Parlament elé vonult, ahol Nagy Imrét követelték vissza a politikai vezetésbe, a másik része pedig a Sztálin szobornál gyűlt össze. A helyzet kezdett felforrósodni, és amikor a Parlament előtt kikapcsolták a világítást, - remélve, hogy a tüntetők szétoszolnak - a Szabad Népből - az akkori legnagyobb példányszámú napilapból fáklyákat gyújtottak, amire visszakapcsolták a világítást, sőt a tömeg követelésére a Parlament tetején lévő vörös csillagot is kikapcsolták.
A követelések között szerepelt a szovjet csapatok kivonása Magyarországról, új kormány létrehozása Nagy Imre vezetésével, a magyar-szovjet kapcsolatok felülvizsgálata, általános, titkos, többpárti választások, teljes vélemény- és szólásszabadság, szabad rádió. A budapesti Petőfi-szobornál tartott október 23-i tüntetésen Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak hangzottak el, a résztvevők követelték a szovjet csapatok kivonását. A zászlókból kivágták a szovjet mintájú címert, így lett a lyukas zászló a forradalom jelképe. Aznap este Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) első titkára – akit júliusban állítottak Rákosi helyére – rádióbeszédében a megmozdulást ellenségesnek, sovinisztának, nacionalistának minősítette, és minden engedményt elutasított. A beszéd elhangzása után a békés tüntetés szinte órák alatt népfelkeléssé, majd – a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után – fegyveres szabadságharccá változott. Az esti és éjszakai órákban a fegyveres csoportok elfoglalták a Magyar Rádió és a pártlap, a Szabad Nép székházát, a telefonközpontot, a lakihegyi rádióadót, emellett több fegyverraktár, laktanya, rendőrőrs és üzem is a felkelők kezére került.
Itt is a diákság vonult ki legelőször, akikhez az üzemek munkásai csatlakoztak. A megyei Rendőrkapitányság elé mintegy 20-30 ezer ember vonult, akikre az épületet védő ÁVH-sok tüzet nyitottak. Hárman meghaltak, hatan pedig megsebesültek. Ők voltak a forradalom első halálos áldozatai. 'A legendás pesti srácok' Douglas Crockwell festményén Innen kezdve az események felgyorsultak. Gerő és Andropov kérésére Hruscsov hozzájárult, hogy a Magyarországon állomásozó szovjet katonák beavatkozzanak a rend visszaállítása érdekében. A MDP Politikai Bizottsága folyamatosan ülésezett, személyi változásokat határoztak el, hogy leszereljék a lakosságot. Nagy Imrét jelölték ismét miniszterelnöknek. 1956 őszének fegyveres utcai harcait legnagyobbrészt tizen- vagy huszonéves fiatalok - a 25 évesnél fiatalabb korosztály, a "pesti srácok" - vívták. Indítékaik rendkívül változatos képet mutattak. "Voltak, akik az egyetemisták 16 pontjának érvényesítéséért váltak felkelőkké. Mások anyagi helyzetük javulását várták a forradalomtól.
Hálás szívvel emlékeztünk a hősökre.