Csak a Csinszka-versek kiv�telek ez al�l, b�r t�bbs�g�k ink�bb t�nik az �letbe kapaszkod�s hol h�l�s, hol k�ny�rg� gesztus�nak, mint szerelmes versnek: "Vil�gok pusztul�s�n / �si vad, kit rettenet / �z, �rkeztem meg hozz�d / S v�rok riadtan veled" ( �rizem a szemed, 1916), "Tarts meg engem, m�g sz�gek vernek, / V�res szivemmel, megb�nultan, / M�gis csak tegnapi embernek" ( De ha m�gis?, 1918). Az ut�bbi versnek m�r a c�me is - ez a hi�nyos, f�lbeszak�tott mondat - k�telyt, bizonytalans�got, f�lelmet �s ugyanakkor a sorssal szemben�z� dacot jelez. A Csinszka-versek rendk�v�l purit�n, k�pszeg�ny, jelz�tlen kijelent�seib�l, v�zlatos mondataib�l �pp�gy nem lehet a szerelem bens�s�gess�g�re k�vetkeztetni, mint az ellenkez�j�re; Csinszka szem�lyis�ge meg sem jelenik benn�k. 1918 november�ben �rta utols� vers�t a k�lt�, s�lyos betegen, de fontos k�ldet�st teljes�tve. Az �dv�zlet a gy�z�nek az antant-hatalmak meg�rt�s�t k�ri. Tal�n senki nem �rhatta annyi joggal, mint Ady, hogy "Bal-j�slat�, b�s n�p a magyar, / Forradalomban �lt s r�nk hozt�k / Gy�gy�t�nak a H�bor�t, a R�met / S�rjukban is meg�tkozott gazok".
Költeményeiben a korábbi nemzetostorozó hangot (lsd. Magyarság-versek) a szánalom és a részvét váltja fel, siratja népét, amelyet idegen hatalmak félrevezettek és értelmetlen öldöklésbe kényszerítettek. Emlékezés egy nyár-éjszakára (1917): 1907 februárjában íródott a költemény, mikor megindul a német tengeralattjárók korlátlan támadása és átrendeződnek az erőviszonyok. Ady versében visszatekint a háború kirobbanásának éjszakájára, erre utal a cím is. A mű kulcsszavai a volt és a különös szavak, ezek ismétlődnek legtöbbször benne. A volt szó befejezettséget sugall, ám a következmények még a jelenben is tartanak, a borzalmak még most sem fejeződtek be. A különös szó a rácsodálkozást, a megszokottól való eltérést, a hirtelen változást sugallja. A vers a tetőponton, a bibliai Apokalipszis képével indul. A Jelenések könyvében az angyalok harsonaszava idézte elő a szörnyű katasztrófákat, erre utal a "dühödt angyal" képe. Ettől kezdve túlzásokkal van tele a vers, melyek a világvégi hangulatot erősítik.
Szimbolizmus és szecesszió Ady költészetében Ady költészetére a szimbolizmus stílusjegyei jellemzőek. Verseiben egyéni képrendszert teremt, melynek középpontjában önmaga állt. A versek történése rendszerint fiktív térben és időben játszódik. Szóképei nem egyszerűen metaforák, hanem – összetettségük révén – szimbólumok. Valamennyi szimbólum a középpontban álló személyiségre utal. Egy-egy ilyen képpel felnagyítja magát, és a képek sejtelmes titokzatossága, "történetisége" miatt egyúttal mitizálja is. Szimbólumai leggyakrabban saját leleményei, és ezek a jelképek egymással összekapcsolódva sajátos rendszert alkotnak. A költő művészi érzékenysége és magatartása kezdetben mégis inkább a szecesszióhoz kapcsolódik. A szecessziós művészet nemcsak különös, egzotikus és erotikus témáival, virágmintáival, dekoratív vonalaival nyomja rá bélyegét Ady verseire, hanem a személyiség új kultuszával is. Költészete szinte mindig szereplíra: a költő valamilyen szerepben mutatkozik. Jellemző költői magatartás a prófétai magatartás, jövőbelátás.
: Száz hűségű hűség), megjelenik a világ fragmentáltságának tapasztalata (pl.
Ady Endre - Háborús versek Ady költészete a világháború évei alatt fokozatosan átalakult. A vérengzésekről szóló hírek, a veszteségek, a hátország szenvedései megviselték az amúgy is beteg költőt, a háború borzalmai kétségbe ejtették, legkomorabb vízióit látta megvalósulni. Nyílt háborúellenessége miatt mellőzték, kötete nem jelenhetett meg. Költészetének átalakulása elsősorban versei képi világában és az üzenettartalmak egyértelműbb megfogalmazásában figyelhető meg, mely összekapcsolódik költői szerepértelmezésének megváltozásával. A korábban szinte állandóan a jelent ostorozó, új jövőt vizionáló, a múltat egyéni módon értelmező vátesz-költő szerepe helyett a jelen eseményeire reflektáló és a múlt értékeit, átmenteni igyekvő krónikás szerepében jelenik meg ( Mag hó alatt, Intés az őrzőkhöz, Krónikás-ének 1918-ból). A jelképiség háttérbe szorulása, az expresszionista képalkotás mellett a komor hangulatok, a félelem jellemzik e verseket. A háborúról szóló versek szükségszerűen összekapcsolódnak a magyarság-versekkel.